58.
Hazamegyek, és dühös jelenetem támad a házigazdával. Felmond, mert tizenhárom napja tartozom a lakbérrel. Mintha bizony tovább akarnék lakni egy ilyen helyen, ahol kísértetek járnak. Úgy is elmentem volna a közeljövőben; minek az utolsó bért megfizetni? Azt mondja, beperel. De ezt úgyse meri, így aztán ráhagyom: csak tessék. Más ellenséggel kell most törődnöm.
Felmegyek Jackhez, a rendőrhöz: - Kedves barátom! - mondom neki. Most ébredt, reggel ötkor jött csak haza az éjszakai szolgálatból.
- Történt valami érdekfeszítő az éjszaka? - kérdem.
- Az nem, de bosszantó az igen. Egy lány Svédországból, meg egy kaffer. És egyelőre el kellett őket engednünk, mert a nő erősködött, hogy ő lapp, és így ázsiainak számít. Jól tudja, abba nem avatkozhatunk bele, hogy a sárgák és a feketék mit csinálnak egymással. Láttál már életedben lappot? Mifélék?
- Sunyik, megbízhatatlanok. Lappal soha nem fognék kezet. Büdösek.
- Olyan volt, mint akármelyik búr lány, az illata meg, mint a frissen fürdött menyasszonyé. De én hiszek neked. Ettől még lehet alacsonyabb rendű faj. De hát ha lapp, kaphatott útlevelet a svéd hatóságoktól?
- Kaphatott.
- Sárgák a lappok?
- Nem különösebben. A szemükről megismerni őket. Ravaszok, megbízhatatlanok.
- Bizony, nem lehet a bőr színe után ítélni. Vannak ebben az országban édestestvérek, az egyik fekete, a másik fehér. A faji bíróság elé kell állítani őket, minősíteni, csak aztán lehet lesújtani. Egyébként, ha lapp, akkor valóban a mongolok közé sorolják?
- Ezen nem gondolkoztam.
- Ugyanabból az országból jössz, és nem tudod! De másnak számon kell tartania minden istenverte rohadt fajt.
- Kérdezd meg az öreget, mit kell tenned ezzel a lapp lánnyal. Legutóbb szánakozó nyilatkozatot tett erről a népfajról.
- Ez az. Az öregnek könnyű szeretnie az Egyenlítőtől északra élő lappokat. Nem fenyegeti az a veszély, hogy valaha is összefut egy akkorával is, mint a kisujjam. Azok a miniszterek, akiknek soha egyetlen turhacsepp nem hull a csíkos nadrágjukra. Ha csak halvány sejtelmük volna, mit jelent a gyakorlatban „a szilárdság", nem kívánnának oly könnyen „tapintatot és megértést", amikor nem megfelelő bűnösökre csapunk le. Hogy a pokolba tudjam megkülönböztetni a lappokat a többi embertől!
- Öregem, nem nagy kunszt! A szemükről látni. Ravaszok, megbízhatatlanok ...
- Legalább a rendőrségen belül dolgozhatnánk békésen. De folyton kivételt kell tennünk, és a górék nem gondolnak arra, mennyire aláássa ez a testület morálját. Nagyon kényes a mi melónk. A héten is az egyik legjobb emberünk meglépett. Egy pucér fenekű kaffer a szemébe nézett, és megkérdezte tőle: - Szereted a nődet? És ez a szerény kérdés betett a mi emberünknek, aki friss vőlegény volt. Ehhez mit szólsz?
- Az ilyesmi nem izgat, nekem megvannak a magam bajai. Szükségem van egy kis extra keresetre.
Well, a szokásos taksát kapom, ha valamicskét is izgalmas pár. Biztosítom, hogy az. De amikor megmondom a neveket, kijelenti, hogy már hét bejelentés érkezett kettejük ellen. Megfigyelés alatt állnak. Felkínálom a nő telefonszámát. Ez sem segít. Már megkapta a házgondnoktól.
- Nem tudsz valami különlegeset, ami ízesebbé tehetné a fogást?
Hallom magam, ahogy mondom: - Testvérek.
- Nem rossz - mondja Jack, de kíváncsiságát leereszkedő kérdés alá rejti: - Sürgős?
- Nekem nem sürgősebb, mint bármely más tisztességes állampolgárnak... A vérfertőzést az egész világon bünteti a törvény.
Jack magában nevetgél. Úgy érzem, kiszipolyoztak, becsaptak, és ahelyett hogy sokra tartanám magam, kiárusítom az egész raktáramat. - Mit adsz Kitty szeszfőzdéjéért?
- Ja, az a szegényke? Itt volna az ideje, hogy egy kis időre börtönkosztra fogjuk. Csakhogy már annyit ült, és ezért nem lelkesedik. Kint is élhet egy kicsit. Egyébként nem nevezhető zugszeszfőzdének. Nem maga főzi a szeszt, és most már nem is folytat mellette másfajta kereskedelmi tevékenységet. Régen volt ott verekedés vagy balhé. Lélegzetvételnyi szabadságot kell nekik biztosítani
- És arra nem tudsz rájönni, miért van ott olyan csönd és nyugalom?
- Politizálnak?
- Helyezz: egy magnót a függöny mögé, majd megtudod, miről beszélnek.
- Na ja, ezt a lemezt is ismerjük. Visznek könyveket a találkozóra? Ez már súlyosabb. A börtönből lassan főiskolák lesznek. Megtörténik, hogy egy kis fekete feláll, és olyan előadást tart a francia forradalomról, hogy nemcsak a társai szája marad látva, hanem a börtönőröké is. Elképzelheted, milyen lesz a börtön morálja, ha egy ilyen autodidakta bennszülött veszi kezébe a fegyelmezést! És csendben és feltűnés nélkül kiképezik őket politikára. A legrosszabb az, hogy a személyzet egyik-másik tagját is megmérgezik, és az ilyen aztán meglép. Szégyellik magukat, mondják. El sem tudod képzelni, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Ha a kormány megértené, mennyire veszélyes, ahogy szomjaznak az olvasásra, ingyen osztaná a pálinkát a feketéknek, és lakat alá tenné a könyveiket. Néha razziát tartunk, és lefoglaljuk a tilos holmikat. De le kellene foglalnunk mindent. Minden egyes betűt. Szóval Kitty olvasókört tart fenn? Még sincs hozzá kedvem, hogy megint bekasztlizzuk a mamát. Kicsinyes dolog volna. Mintha nem volnának nagyobb halak.
- Sámuel és Kathleen anyja eléggé jó fogásnak tekinthető.
- Hogyan? Van erre bizonyítékod?!
- Kérdezd meg Kittyt!
És arra spekulálok, hogy Kitty nem tud még egyszer nemet mondani. És különben is könnyen meglehet, hogy igaz. Sámuel és Kathleen jobban hasonlít egymásra, mint a Fivér és Kathleen. Eltekintve a bőr színétől, amely Jack szerint az ilyen esetekben mit sem bizonyít.
- De ha akarsz velük valamit, legjobb lesz, ha még ma este elkapod a mamát és társait. Holnap bezárják a mosodát.
Öt fontot ad „anyasági segélyként". - Hiszen neked is gyerekről kell gondoskodnod.
Megkérdezem, nem akar-e egy tippet Sámsonról. Legalább tíz fontot megérne.
Megdühödik. - Most már abbahagyhatod a leselkedést. Sámsonról semmit nem tudsz! Érted? Ha nem akarod, hogy neked is a sarkadban legyenek.
Azon tűnődöm búcsúzóul, mivel bosszanthatnám még fel, és karcolást látok az arcán.
- Szerezz egy villanyborotvát. Nem járkálhatsz ilyen vágással a képeden. Még azt hiszik, hogy valami léha lapp lány karmolt össze.
***
folytatjuk
Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.
A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.
http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman
Sara Lidman 1923-2004.
http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman
http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman